Október 10 a lelki egészség világnapja.
Én ma sokat tettem érte. Kiolvastam egy nagyszerű könyvet. Olyan gondolatokat, amiket már sokan sokféleképp megfogalmaztak, ám ez valahogy más, nagyon egyszerűen a lényegre helyezi a hangsúlyt, önmagunk elfogadására, mi több: szeretetére..
Igen, nehéz ez annak aki mindig azt hallotta, hogy másokat kell szeretni, nem magunkat, és aki magát szereti az önző, egoista. Hát nem így van..
Azzá válsz, amit gondolsz, akár akarod, akár nem.
De most inkább átadom a szót:
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önismeret. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önismeret. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. október 10., szombat
2009. július 28., kedd
Merj előrelépni!
A fenti videót érdemes végignézni és elgondolkodni rajta. Néhány nappal ezelőtt láttam Csapó Ida oldalán, ahol rendszeresen érnek pozitív impulzusok.
Itt most még a szokásosnál is jobban magamra ismertem, kivált a hátralépésekből...De vannak emlékeim - szerencsére - arról is, amikor sikerült leküzdenem láthatatlan félelmeimet.
Érdekes egyébként, sokszor irracionálisan apró, nevetséges dolgoktól félünk, s mikor jön egy igazán nagy veszedelem, azzal mégis szembe tudunk nézni..Egyszerűen azért, mert akkor nincs választásunk azon kívül, hogy élet vagy halál..
A sok kis hátralépés azonban, úgy hiszem, sok apró halál, mert ha csak elszalasztott lehetőségekből áll az életünk, a végén rádöbbenünk, hogy valójában sohasem éltünk...
"Vannak ösvények, a melyekre többé
Nem lép a lelkünk, bár útunk örök,
Vannak csodafák, nyilhatnak örökké,
De nekünk egy virágunk letört,
Csak sírva járhatnánk egy tündérkertben..."
Meglepő, hogy ragaszkodunk még a rossz élethelyzetekhez is, csak azért mert abba születtünk, vagy már régóta ebben vagyunk, megszoktunk. A biztos megnyugtatóbb mint a bizonytalan.
Pedig csak egy pillanaton múlik, hogy átlendüljünk azon a ponton, mikor meghátálás helyett az előrelépést válasszuk.
Juhász Gyula versrészlet után most egy erőt adó idézet Popper Péter: Belső utak könyvéből:
"Figyelj csak! Ma van az a holnap, amitől tegnap annyira féltél."
A szorongó embert leginkább a képzelete gyötri meg. Irreálisan felnagyítja a jövő félelmetes lehetőségeit. Ennek az az oka, hogy a szorongás tárgyat keres magának, amihez hozzátapadhasson. Tárgytalan félelmeinket legalább érthetővé akarjuk tenni a magunk számára. Ez a folyamat utólagos: először van a szorongás, azután hozzákapcsolódik egy elképzelt lehetőséghez. Mennyit féltünk fölöslegesen a holnaptól, amely eljött, sőt ma már múlttá vált - túljutottunk rajta, és az elképzelt rémségek sehol sem voltak. Olyan ez, mint egy vizsga vagy egy műtét. Mennyire félünk tőle, s utólag csöndben azt mondjuk: Ennyi volt az egész?"
2009. május 24., vasárnap
21 nap a változásért
Ennek a bejegyzésnek a gondolata az elhatározás napjával kapcsolatosan született meg bennem.
Igazából már nagyon régóta próbálkozom a változással. Pld egy két évvel ezelőtti scrapbook oldalon már megfogalmaztam, hogy le kellene fogynom.Nem publikus blogomban pontosan egy éve pedig kitettem magamról egy képet, hogy "ilyen vagyok most" ámde egy év múlva micsoda változások lesznek...Gondoltam akkor. A változás az +3 kiló a -10 helyett. Húgom találta meg a minap és jót vigyorgott rajta. Tényleg vicces..És de sokan vagyunk így.. Most már többet nem fogadkozom, sőt képet sem fogok kitenni magamról, csak néhány gondolatot szeretnék megosztani. Hátha... :)
Szakértők szerint 21 nap kell ahhoz, hogy az ember új szokásokat sikeresen rögzítsen.
Lényeges, hogy pozitív irányból közelítsük meg ezt a változást, tehát ne azt mondogassuk, hogy „nem akarok kövér lenni” hanem helyette azt hogy „fitt és karcsú leszek”. Segítség lehet ha naponta többször kézzel felírjuk magunknak azt amit meg szeretnénk szilárdítani: pld „tudatosan táplálkozom”.
Fontos hogy ismerjük önmagunkat, vajon miért jutottunk idáig.
Én például ha őszinte vagyok magamhoz: túl sok mindennel foglalkozom egyszerre, nem figyelek oda arra mit eszem és hogyan. Többnyire kapkodva úgy hogy közben mást is csinálok, próbálok megbírkózni a tengernyi feladattal, amit kitalálok magamnak. Mert az is számít hogyan eszünk.
Azzá leszel, amit eszel – szól a régi mondás. De az sem mindegy, miféle gondolatokat nyel le az ember.
Első feladat tehát: lassítani!
Régen, és most is vallásos családoknál minden étkezés előtt és után áldást, imát mondanak. Arra gondoltam, milyen hasznos ez az egészség szempontjából is. Mert nem csak úgy nekiesik az ember az ételnek bármikor és bárhol. És ha már elkezdtük együnk kevesebbet, de az lassan. Egy falatot pedig harminc rágással kell felőrölni. (én maximum hárommal szoktam)
Második lépés: tudatosítani! Régebben, akárhányszor vásároltam valamilyen bőrápoló krémet, használat előtt mindig elolvastam róla a leírást és elképzeltem ahogy a liposzómák beépülnek. Meg voltam róla győződve, hogy így jobban hat. :-D. Ugyanezt meg lehetne tenni az étellel is. Ha nem is állandóan utánanézni, de azért nagyjából lehet tudni hogy mi milyen hatással van ránk.
Harmadik lépés: konrollálni!
Kismamaként diabetológiára kellett járnom rendszeres ellenőrzésre, mert gesztációs diabéteszem volt. Elmúlt, de ez egy figyelmeztetés volt arra, hogy hajlamos vagyok a cukorbetegségre. Akkor rengeteg okosságot megtanultam az egészséges táplálkozásról. Az első időkben javasolták, hogy írjunk bejegyzést egy füzetbe minden egyes falatról, mert ez az önkéntes beszámoló segít önmagunk fegyelmezésében. (Ehhez készítettem egy táblázatot 21 napra. Letölthető ha ide kattintasz. Az ingyenes Open Office programmal olvasható és nyomtatható.)
“Mindannyiunknak hatalmunkban áll választani egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szabadság és szolgaság között. A miénk a döntés, nem pedig bárki másé.”
(Richard Bach)
Igazából már nagyon régóta próbálkozom a változással. Pld egy két évvel ezelőtti scrapbook oldalon már megfogalmaztam, hogy le kellene fogynom.Nem publikus blogomban pontosan egy éve pedig kitettem magamról egy képet, hogy "ilyen vagyok most" ámde egy év múlva micsoda változások lesznek...Gondoltam akkor. A változás az +3 kiló a -10 helyett. Húgom találta meg a minap és jót vigyorgott rajta. Tényleg vicces..És de sokan vagyunk így.. Most már többet nem fogadkozom, sőt képet sem fogok kitenni magamról, csak néhány gondolatot szeretnék megosztani. Hátha... :)
Szakértők szerint 21 nap kell ahhoz, hogy az ember új szokásokat sikeresen rögzítsen.
Lényeges, hogy pozitív irányból közelítsük meg ezt a változást, tehát ne azt mondogassuk, hogy „nem akarok kövér lenni” hanem helyette azt hogy „fitt és karcsú leszek”. Segítség lehet ha naponta többször kézzel felírjuk magunknak azt amit meg szeretnénk szilárdítani: pld „tudatosan táplálkozom”.
Fontos hogy ismerjük önmagunkat, vajon miért jutottunk idáig.
Én például ha őszinte vagyok magamhoz: túl sok mindennel foglalkozom egyszerre, nem figyelek oda arra mit eszem és hogyan. Többnyire kapkodva úgy hogy közben mást is csinálok, próbálok megbírkózni a tengernyi feladattal, amit kitalálok magamnak. Mert az is számít hogyan eszünk.
Azzá leszel, amit eszel – szól a régi mondás. De az sem mindegy, miféle gondolatokat nyel le az ember.
Első feladat tehát: lassítani!
Régen, és most is vallásos családoknál minden étkezés előtt és után áldást, imát mondanak. Arra gondoltam, milyen hasznos ez az egészség szempontjából is. Mert nem csak úgy nekiesik az ember az ételnek bármikor és bárhol. És ha már elkezdtük együnk kevesebbet, de az lassan. Egy falatot pedig harminc rágással kell felőrölni. (én maximum hárommal szoktam)
Második lépés: tudatosítani! Régebben, akárhányszor vásároltam valamilyen bőrápoló krémet, használat előtt mindig elolvastam róla a leírást és elképzeltem ahogy a liposzómák beépülnek. Meg voltam róla győződve, hogy így jobban hat. :-D. Ugyanezt meg lehetne tenni az étellel is. Ha nem is állandóan utánanézni, de azért nagyjából lehet tudni hogy mi milyen hatással van ránk.
Harmadik lépés: konrollálni!
Kismamaként diabetológiára kellett járnom rendszeres ellenőrzésre, mert gesztációs diabéteszem volt. Elmúlt, de ez egy figyelmeztetés volt arra, hogy hajlamos vagyok a cukorbetegségre. Akkor rengeteg okosságot megtanultam az egészséges táplálkozásról. Az első időkben javasolták, hogy írjunk bejegyzést egy füzetbe minden egyes falatról, mert ez az önkéntes beszámoló segít önmagunk fegyelmezésében. (Ehhez készítettem egy táblázatot 21 napra. Letölthető ha ide kattintasz. Az ingyenes Open Office programmal olvasható és nyomtatható.)
“Mindannyiunknak hatalmunkban áll választani egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szabadság és szolgaság között. A miénk a döntés, nem pedig bárki másé.”
(Richard Bach)
2009. április 25., szombat
Légy önmagad!
A Scrapbookozz Velünk magazin legutóbbi témája: önmagunk ábrázolása szerintem sokunknak érzékeny pontja, úgy is mondhatom: gyengesége. Nekem is.
- „Nem vagyok fontos, nem vagyok kiemelkedő, nem történik velem semmi érdekes” – súlykolom magamba.
- "Milyen csinos a ruhád!"
- „Ó ez olcsó volt, már használtan vettem” (=nem költök magamra, mert nem érdemlem meg), vagy „XY-tól kaptam” (+mert neki jó ízlése van szemben velem).
- "Szuper képeket csinálsz"
- „Á, ezt bárki meg tudja tanulni”
- "Nagyon meghatódtam rajta"
- „Elrontottam a dizájn-t, nem stimmel az aranymetszés, nem elég modern." - válaszolom
De ettől nem érzem jobban magam. Bár megfelelek annak a képnek, amit elvárnak tőlem: „légy szerény, ne kelts feltűnést!” mégis érzem: valami nem jól van. S nem jól van sokunknak. Akkor szoktam meglepődni, mikor nálam sokkal okosabb, szebb, érdekesebb, sikeresnek látszó ember vallja be: „önbizalomhiányos vagyok”. Ezen mindig elcsodálkozom, hisz neki mi oka lenne rá. De mégis az. Mint ahogy én is. ..
Még év elején mikor részt vettem Tina kihívásában (amelyre életem legelső hagyományos oldalát készítettem) nagyon örültem a kezdeményezésnek. Bár megkérdeztem másokat is, olvastam erről véleményeket: sokak szemében visszatetsző lehet, ha felsorolom a sikereimet. "Ugyan már mitől lenne siker egy blog, mikor másoknak napi többezer látogatót vonzó hatalmas portálja van, miért siker az, ha gyerekeim vannak, másnak is van. Siker az ha van nagy háza valakinek, meg sok diplomája, bejárta a világot, híres ember . Na az siker, tényleg!" Akkor mit keresek én itt. (Végül örömmel tapasztaltam, hogy a játékra érkezett vallomások épp az enyémhez hasonlókról számolnak be, volt aki a saját gyermekei sikereiről írt, mert ő azt érzi a legnagyobb dolognak, s ezzel mélyen egyetértek.)
Az hiszem a magamfajtáknak első lépése az önelfogadáshoz, az ha túllép ezen a ponton, s többé nem a mások véleményére koncentrál minden egyes döntésénél. Ugyanis egyetlen életünk van, nem is igazán hosszú. MOST VAN ITT AZ IDEJE, ANNAK HOGY JÓL ÉREZZÜK MAGUNKAT! Persze van egy határ: nem tekerem fel a hangerőt, ha a szomszéd néni aludni szeretne. Viszont ne szóljon bele, hogy tulipánt vagy nárciszt ültetek a kertembe. Semmi baja nem lesz attól, ha tulipánt ültetek, ha nem tetszik, ne nézzen oda!Tehát elsőként próbáljunk túllépni azon a meggyőződésünkön, hogy önzőnek gondolnak bennünket azért mert néha a magunk kedvére cselekszünk és nem másoknak akarunk megfelelni. Ugyanis ez a gondolat a másik számára, csak egy futó, múló rosszallás (már ha van egyáltalán, mert berögződött gondolataink nagy része tévhit). Nekünk viszont nagyon fontos az, hogy önmagunk lehessünk. Mint ahogy Popper Péter írja a Belső utak könyvében:
„Nem lehetek olyan fontos mások számára, mint önmagamnak. Saját dolgaim súlya nagyobb bennem, mint a külvilágban.”
Milyen hamar megfeledkezünk mások problémáiról, nehézségeiről, kudarcairól! Mennyire átsiklunk mások sikerei, örömei felett! Egy másik ember ugyanígy van velünk. Ezért nem szabad túlértékelni a „Mit szólnak hozzá?” jelentőségét. Az embereket nem foglalkoztatja annyira a mi problémánk, szégyenünk, kudarcunk, mint minket. Ugyanígy örömeink, eredményeink sem. Mennyit marcangoltuk magunkat, szégyenkeztünk értelmetlenül.
- „Nem vagyok fontos, nem vagyok kiemelkedő, nem történik velem semmi érdekes” – súlykolom magamba.
- "Milyen csinos a ruhád!"
- „Ó ez olcsó volt, már használtan vettem” (=nem költök magamra, mert nem érdemlem meg), vagy „XY-tól kaptam” (+mert neki jó ízlése van szemben velem).
- "Szuper képeket csinálsz"
- „Á, ezt bárki meg tudja tanulni”
- "Nagyon meghatódtam rajta"
- „Elrontottam a dizájn-t, nem stimmel az aranymetszés, nem elég modern." - válaszolom
De ettől nem érzem jobban magam. Bár megfelelek annak a képnek, amit elvárnak tőlem: „légy szerény, ne kelts feltűnést!” mégis érzem: valami nem jól van. S nem jól van sokunknak. Akkor szoktam meglepődni, mikor nálam sokkal okosabb, szebb, érdekesebb, sikeresnek látszó ember vallja be: „önbizalomhiányos vagyok”. Ezen mindig elcsodálkozom, hisz neki mi oka lenne rá. De mégis az. Mint ahogy én is. ..
Még év elején mikor részt vettem Tina kihívásában (amelyre életem legelső hagyományos oldalát készítettem) nagyon örültem a kezdeményezésnek. Bár megkérdeztem másokat is, olvastam erről véleményeket: sokak szemében visszatetsző lehet, ha felsorolom a sikereimet. "Ugyan már mitől lenne siker egy blog, mikor másoknak napi többezer látogatót vonzó hatalmas portálja van, miért siker az, ha gyerekeim vannak, másnak is van. Siker az ha van nagy háza valakinek, meg sok diplomája, bejárta a világot, híres ember . Na az siker, tényleg!" Akkor mit keresek én itt. (Végül örömmel tapasztaltam, hogy a játékra érkezett vallomások épp az enyémhez hasonlókról számolnak be, volt aki a saját gyermekei sikereiről írt, mert ő azt érzi a legnagyobb dolognak, s ezzel mélyen egyetértek.)
Az hiszem a magamfajtáknak első lépése az önelfogadáshoz, az ha túllép ezen a ponton, s többé nem a mások véleményére koncentrál minden egyes döntésénél. Ugyanis egyetlen életünk van, nem is igazán hosszú. MOST VAN ITT AZ IDEJE, ANNAK HOGY JÓL ÉREZZÜK MAGUNKAT! Persze van egy határ: nem tekerem fel a hangerőt, ha a szomszéd néni aludni szeretne. Viszont ne szóljon bele, hogy tulipánt vagy nárciszt ültetek a kertembe. Semmi baja nem lesz attól, ha tulipánt ültetek, ha nem tetszik, ne nézzen oda!Tehát elsőként próbáljunk túllépni azon a meggyőződésünkön, hogy önzőnek gondolnak bennünket azért mert néha a magunk kedvére cselekszünk és nem másoknak akarunk megfelelni. Ugyanis ez a gondolat a másik számára, csak egy futó, múló rosszallás (már ha van egyáltalán, mert berögződött gondolataink nagy része tévhit). Nekünk viszont nagyon fontos az, hogy önmagunk lehessünk. Mint ahogy Popper Péter írja a Belső utak könyvében:
„Nem lehetek olyan fontos mások számára, mint önmagamnak. Saját dolgaim súlya nagyobb bennem, mint a külvilágban.”
Milyen hamar megfeledkezünk mások problémáiról, nehézségeiről, kudarcairól! Mennyire átsiklunk mások sikerei, örömei felett! Egy másik ember ugyanígy van velünk. Ezért nem szabad túlértékelni a „Mit szólnak hozzá?” jelentőségét. Az embereket nem foglalkoztatja annyira a mi problémánk, szégyenünk, kudarcunk, mint minket. Ugyanígy örömeink, eredményeink sem. Mennyit marcangoltuk magunkat, szégyenkeztünk értelmetlenül.
2009. január 29., csütörtök
Házimunka és önértékelés
Bevezetésnek egy idézet:
"A lelki egészség legfontosabb alappilére az önbecsülés, az a tudat, hogy értékesek vagyunk mások számára. Megtartása vagy visszaszerzése sokszor még az életnél is fontosabb. Kutatások bizonyítják, hogy az önbecsülés tartós hiánya esetén előbb-utóbb a testi egészség is megrendül. Az önértéktudat kétoldalú dolog, függ attól, hogy mi hogyan vélekedünk magunkról, de attól is, hogy mások hogyan vélekednek rólunk. Az eredményeink közé tartoznak gyermekeink, családunk, belső harmóniák és kifinomított személyiségünk, hivatásainkban elért sikereink."
Dr. Eisler Olga
Sok hiányosságom van: túl azon hogy szeretnék okosabban bánni az idővel, takarékosabban a kiadásokkal, szeretnék rendet és szép környezetet magam körül, és szeretnék jobban és többet foglalkozni a gyerekeimmel meg kell erősítenem azt a tulajdonságot magamban, amelyről az idézett szöveg szól.
Kitaláltam egyfajta tréninget magamnak. Már jópár éve Popper Péter: Önmagába térő ösvény és Belső utak könyve az egyike azoknak, amelyeket minden utazás előtt beleteszek a táskámba és szabad perceimben olvasgatom. Ebben van szó ötfajta alapgyakorlatról, amelyeket egy-egy héten keresztül rendszeresen el kell végezni. Itt el is lehet olvasni, ha valakit érdekel.
Erre az elvre építve indítok magamnak 10 napos "edzéseket". A mostani célja: hatékonyabb, rendszeresebb házimunka és önbecsülés. (A végén kiderül hogy függ össze a kettő)
A gyesbetegség egyik tényezője egyébként épp az önértékelés hiánya, az a tudat, hogy a munka amit végzünk nincs értékelve. Nemcsak anyagilag nincs, de még meg sem dícsérnek érte. Ami ezt illeti van benne valami..
10 napon keresztül egy táblázatban összeírtam miféle házimunkákat végeztem. Nem az időtartamot, hanem hogy mit csináltam.Nem érdemes ezeket a dolgokat előre megtervezni, mert ez napi rutin, úgysem felejtünk el elmosogatni, ha látjuk, hogy tele van a mosogató.10 nap elteltével látható az eredmény, amit át tudunk vetíteni egy 30 napos hónapra.
Egy hónap alatt tehát 30 alkalommal főzök ebédet, készítek reggelit, tízórait, vacsorát. 90 alkalommal elmosogatok, 25-ször teregetek és pakolok ruhákat, mosnom nem kell a patak partján, mert Mariska (a mosógép) megteszi helyettem, 30-szor rakok rendet (ami kevés, mert ezt egész nap kellene csinálni, hogy látszódjon valami) 30-szor porszívózok, 12 alkalommal felmosok, 6-szor kivasalom a ruhákat, segítek a leckeírásban, játszunk, elmegyünk sétálni szinte minden nap.
Utánanéztem ha ezzel foglalkoznék, mennyit kapnék érte. Nem kutattam sokáig, a keresőkben elsőként feljövő szolgáltatókat néztem meg. Takarítást 6000 Ft/alkalomért vállalnának nálunk (egy kisebb lakásról van szó), ebben benne van a mosogatás, felmosás, porszívózás. 20-szor jönnék magamhoz takarítani (igaz a mosatlan edény 3 napig gyűlne) akkor az 120000,- A vasalást nem alkalomra számolják, hanem ruhadarabra 100 és 600 Ft között. Saccolok heti 50 ruhadarabot (nem szoktam számolni de ennyi biztos van) 30 ezer forintra. Az már 150 ezer. Ehhez jön még a „gyermekmegőrzés” is kb 70 ezer, ha a nagyobbik már önellátó. Az összesen 220 ezer forint. Az étel kb feleannyi így, mintha valahonnan hozatnám …ezért aztán adjunk még hozzá nagylelkűen 30 ezret. 250 ezer összesen.
Máris van egy sikerélményem: ilyen rengeteget spóroltam egy hónap alatt! Szerintem Te is! Vagy ha még rendesebb vagy, akkor ennél is többet. Nem gondoltad volna ugye? :-))))
A gyakorlat még a hatékonyabb időkihasználást is elősegíti, ugyanis ha valamiről be kell számolnunk (akár ha csak magunknak) sokkal jobban odafigyelünk arra, hogy minél jobban megfeleljünk az elvárásnak.
"A lelki egészség legfontosabb alappilére az önbecsülés, az a tudat, hogy értékesek vagyunk mások számára. Megtartása vagy visszaszerzése sokszor még az életnél is fontosabb. Kutatások bizonyítják, hogy az önbecsülés tartós hiánya esetén előbb-utóbb a testi egészség is megrendül. Az önértéktudat kétoldalú dolog, függ attól, hogy mi hogyan vélekedünk magunkról, de attól is, hogy mások hogyan vélekednek rólunk. Az eredményeink közé tartoznak gyermekeink, családunk, belső harmóniák és kifinomított személyiségünk, hivatásainkban elért sikereink."
Dr. Eisler Olga
Sok hiányosságom van: túl azon hogy szeretnék okosabban bánni az idővel, takarékosabban a kiadásokkal, szeretnék rendet és szép környezetet magam körül, és szeretnék jobban és többet foglalkozni a gyerekeimmel meg kell erősítenem azt a tulajdonságot magamban, amelyről az idézett szöveg szól.
Kitaláltam egyfajta tréninget magamnak. Már jópár éve Popper Péter: Önmagába térő ösvény és Belső utak könyve az egyike azoknak, amelyeket minden utazás előtt beleteszek a táskámba és szabad perceimben olvasgatom. Ebben van szó ötfajta alapgyakorlatról, amelyeket egy-egy héten keresztül rendszeresen el kell végezni. Itt el is lehet olvasni, ha valakit érdekel.
Erre az elvre építve indítok magamnak 10 napos "edzéseket". A mostani célja: hatékonyabb, rendszeresebb házimunka és önbecsülés. (A végén kiderül hogy függ össze a kettő)
A gyesbetegség egyik tényezője egyébként épp az önértékelés hiánya, az a tudat, hogy a munka amit végzünk nincs értékelve. Nemcsak anyagilag nincs, de még meg sem dícsérnek érte. Ami ezt illeti van benne valami..
10 napon keresztül egy táblázatban összeírtam miféle házimunkákat végeztem. Nem az időtartamot, hanem hogy mit csináltam.Nem érdemes ezeket a dolgokat előre megtervezni, mert ez napi rutin, úgysem felejtünk el elmosogatni, ha látjuk, hogy tele van a mosogató.10 nap elteltével látható az eredmény, amit át tudunk vetíteni egy 30 napos hónapra.
Egy hónap alatt tehát 30 alkalommal főzök ebédet, készítek reggelit, tízórait, vacsorát. 90 alkalommal elmosogatok, 25-ször teregetek és pakolok ruhákat, mosnom nem kell a patak partján, mert Mariska (a mosógép) megteszi helyettem, 30-szor rakok rendet (ami kevés, mert ezt egész nap kellene csinálni, hogy látszódjon valami) 30-szor porszívózok, 12 alkalommal felmosok, 6-szor kivasalom a ruhákat, segítek a leckeírásban, játszunk, elmegyünk sétálni szinte minden nap.
Utánanéztem ha ezzel foglalkoznék, mennyit kapnék érte. Nem kutattam sokáig, a keresőkben elsőként feljövő szolgáltatókat néztem meg. Takarítást 6000 Ft/alkalomért vállalnának nálunk (egy kisebb lakásról van szó), ebben benne van a mosogatás, felmosás, porszívózás. 20-szor jönnék magamhoz takarítani (igaz a mosatlan edény 3 napig gyűlne) akkor az 120000,- A vasalást nem alkalomra számolják, hanem ruhadarabra 100 és 600 Ft között. Saccolok heti 50 ruhadarabot (nem szoktam számolni de ennyi biztos van) 30 ezer forintra. Az már 150 ezer. Ehhez jön még a „gyermekmegőrzés” is kb 70 ezer, ha a nagyobbik már önellátó. Az összesen 220 ezer forint. Az étel kb feleannyi így, mintha valahonnan hozatnám …ezért aztán adjunk még hozzá nagylelkűen 30 ezret. 250 ezer összesen.
Máris van egy sikerélményem: ilyen rengeteget spóroltam egy hónap alatt! Szerintem Te is! Vagy ha még rendesebb vagy, akkor ennél is többet. Nem gondoltad volna ugye? :-))))
A gyakorlat még a hatékonyabb időkihasználást is elősegíti, ugyanis ha valamiről be kell számolnunk (akár ha csak magunknak) sokkal jobban odafigyelünk arra, hogy minél jobban megfeleljünk az elvárásnak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
