2009. július 28., kedd

Merj előrelépni!


A fenti videót érdemes végignézni és elgondolkodni rajta. Néhány nappal ezelőtt láttam Csapó Ida oldalán, ahol rendszeresen érnek pozitív impulzusok.
Itt most még a szokásosnál is jobban magamra ismertem, kivált a hátralépésekből...De vannak emlékeim - szerencsére - arról is, amikor sikerült leküzdenem láthatatlan félelmeimet.
Érdekes egyébként, sokszor irracionálisan apró, nevetséges dolgoktól félünk, s mikor jön egy igazán nagy veszedelem, azzal mégis szembe tudunk nézni..Egyszerűen azért, mert akkor nincs választásunk azon kívül, hogy élet vagy halál..
A sok kis hátralépés azonban, úgy hiszem, sok apró halál, mert ha csak elszalasztott lehetőségekből áll az életünk, a végén rádöbbenünk, hogy valójában sohasem éltünk...

"Vannak ösvények, a melyekre többé
Nem lép a lelkünk, bár útunk örök,
Vannak csodafák, nyilhatnak örökké,
De nekünk egy virágunk letört,
Csak sírva járhatnánk egy tündérkertben..."

Meglepő, hogy ragaszkodunk még a rossz élethelyzetekhez is, csak azért mert abba születtünk, vagy már régóta ebben vagyunk, megszoktunk. A biztos megnyugtatóbb mint a bizonytalan.
Pedig csak egy pillanaton múlik, hogy átlendüljünk azon a ponton, mikor meghátálás helyett az előrelépést válasszuk.

Juhász Gyula versrészlet után most egy erőt adó idézet Popper Péter: Belső utak könyvéből:

"Figyelj csak! Ma van az a holnap, amitől tegnap annyira féltél."
A szorongó embert leginkább a képzelete gyötri meg. Irreálisan felnagyítja a jövő félelmetes lehetőségeit. Ennek az az oka, hogy a szorongás tárgyat keres magának, amihez hozzátapadhasson. Tárgytalan félelmeinket legalább érthetővé akarjuk tenni a magunk számára. Ez a folyamat utólagos: először van a szorongás, azután hozzákapcsolódik egy elképzelt lehetőséghez. Mennyit féltünk fölöslegesen a holnaptól, amely eljött, sőt ma már múlttá vált - túljutottunk rajta, és az elképzelt rémségek sehol sem voltak. Olyan ez, mint egy vizsga vagy egy műtét. Mennyire félünk tőle, s utólag csöndben azt mondjuk: Ennyi volt az egész?"